Legközelebb játsszuk…
Az észvesztő tempót diktáló darabban húsz jelenetben ismerkedünk meg különböző emberekkel, akik semmi mást nem akarnak, csak összejönni valakivel, és a sikert vagy a kudarcot valamilyen módon túl szeretnék élni. Mindannyian boldogok akarnak lenni, de senki sem veszélyezteti jobban a saját boldogságukat, mint ők maguk…
Ábrahám Pál, a bácskai Apatinból indult el világhódító művészi útjára, hogy egy nagyon nehéz, véres és veszélyekkel teli korban könnyed dalokkal szórakoztassa a közönségét, a bajban reményt adjon, a katasztrófában jókedvet gerjesszen. A különleges hangulatú életjáték számba veszi életének fontos állomásait…
Szerelmi sokszögek, hatalmi harcok és a legkülönbözőbb vágyak rengeteg apró epizódja keveredik össze. Egy álomban találják magukat szereplőink, ahol legtitkoltabb vágyaikkal szembesülnek. Mindenki azt hiszi, tudja, mit akar, és tudja, mire vágyik, de a végén már abban sem biztos a szereplők többsége, hogy kicsodák is valójában és, hogy is csöppentek egy-egy malőrbe.
Egy fiatal pár, valahol egy kassai lakótelepen szilveszterezni készül. Ahogy ez már lenni szokott, a vígjátékokban és a valóságban is, semmi sem úgy alakul, ahogy eltervezték. Akiket meghívtak, azok késnek. Akiket nem hívtak azok persze betoppannak. Egyre több ember bukkan föl a kis lakótelepi lakásban. Egyre több a meglepetés….
Mikszáth művében mindenkiről pontosan kiderül, hogy milyen. És akármennyire is a szerelemről szól, és a sok bonyodalom kapcsán talán még szurkolunk is a szerelmeseknek, és szimpatizálunk a dzsentriséggel, a leleményességgel, az úrisággal, az úriságból fakadó nagyvonalúsággal, egyszerűen nem lehet boldog végkifejlete…
Nem mi tehetünk róla, hogy Andersen klasszikus meséje most talán aktuálisabb, mint valaha. Az alattvalóira fittyet hányó, gőgös Császár csak az öltözködéssel van elfoglalva, és a szép ruháknál semmit nem becsül többre a világon. Főemberei – a Miniszter és a Hopmester – készséggel asszisztálnak hóbortjához…
