A Montmartre-i ibolya

Három jó barát nyomorog fényes tehetséggel egy sötét padlásszobában, Párizs szívében, a századforduló idején. Bohémnek lenni izgató, de nem kifizetődő dolog, Raoul, a festő, Henry, az író és Florimond a zeneszerző, ezt a saját bőrén tapasztalja meg. Együtt álmodoznak arról, hogy egyszer majd világhíresek, elismertek, gazdagok és sikeresek lesznek. Egyelőre viszont az alkotói örömök és gyötrelmek mellett, sokkal jobban lefoglalják őket a szürke, kilátástalan hétköznapok. Alkotás helyett túlélni, hacsak lehet jókedvűen,léhán, könnyedén – ez most a feladat. Ehelyett viszont szenvednek az éhségtől, a mellőzöttségtől, a kudarcra ítélt szerelemtől. A bohémek visszatérő vendége nem a mecénások tömege, megrendelők serege, rajongók hada, de a végrehajtó. A mindennapok szürkeségébe egyedül a kis montmartre-i árva, Violetta hoz egy kis színt. A mindenki által szeretett szerény, kedves kislányt veszély fenyegeti, mostohaanyja egy leánykereskedőnek akarja eladni. Hatalmas feladat vár a három művészre, meg kell menteni Violettát, a montmartre-i ibolyát, még akkor is, ha ezzel legnagyobb álmaikról kell is lemondaniuk. Félreértéseken, abszurd helyzetek során keresztül viszont kiderül az önzetlenség a legjobb ellenszer az élet ridegségével, kegyetlenségével szemben.