A világot jelentő deszkák ünnepe: Köszöntjük a színházi világnapot!
Március 27-én világszerte a színházművészetet, annak alkotóit és a pótolhatatlan közönséget ünnepeljük.
A színház híd az emberek, kultúrák és gondolatok között. A mai ünnepnapon tisztelettel adózunk minden művésznek, aki estéről estére életre kelti a történeteket, és köszönjük Önöknek, hogy megtöltik élettel nézőterünket. Olvassák szeretettel az idei világnapi köszöntőt, amelyet Willem Dafoe színész, színházcsináló fogalmazott meg:
„Színész vagyok, elsősorban filmszínészként ismernek. De a gyökereim mélyen a színházhoz kötnek. 1977 és 2003 között a The Wooster Group társulat tagja voltam, akikkel saját előadásokat hoztunk létre és játszottunk a new york-i Performing Garage-ben, és turnéztunk is, szerte a világon. Dolgoztam Richard Foremannel, Robert Wilsonnal és Romeo Castelluccival is. Jelenleg a Velencei Színházi Biennále művészeti igazgatója vagyok. Ez a pozíció, a világban zajló események, valamint a vágyam, hogy visszatérjek a színházi munkához, megerősítették bennem a hitet a színház egyedülálló, pozitív erejében és fontosságában.
A The Wooster Groupnál töltött időm szerény kezdetén gyakran nagyon kevés nézőnk volt. Az volt a szabály: ha több a színész, mint a néző, lemondhatjuk az előadást. De sosem tettük. Több társulati tagunk nem is volt képzett színész; különböző szakmai hátterekből jöttek, hogy együtt csináljanak színházat – így a „show must go on” nem feltétlenül volt a jelszavunk, mégis kötelességünknek éreztük, hogy találkozzunk a közönséggel.
Gyakran úgy volt, hogy napközben próbáltunk, este pedig közönség előtt megmutattuk a félkész produkciót. Előfordult, hogy évekig dolgoztunk egy előadáson, közben pedig korábbi turnéink bevételeiből tartottuk fenn magunkat. Évekig dolgozni egy-egy darabon számomra sokszor fárasztó volt, a próbák megterheltek, de ezek a fázisbemutatók mindig izgalmasak maradtak – még akkor is, ha a közönség szerény létszáma lesújtó ítéletet mondott a munkánk érdekességéről. Mégis ez ébresztett rá arra, hogy a tanúként jelenlévő közönség ad a színháznak értelmet és életet.
Ahogy a szerencsejátékterem felirata mondja: „JELEN KELL LENNED, HOGY NYERJ.” A valós időben, közösen átélt alkotás – lehet, hogy előre komponált és megtervezett, de estéről-estére mégis más – ez a színház nyilvánvaló ereje. Társadalmi és politikai értelemben a színház soha nem volt ennyire fontos és létfontosságú önmagunk és a világ megértésében.
A nyilvánvaló problémát az új technológiák és a közösségi hálók jelentik, amik kapcsolatot ígértek, de látszólag inkább elszigetelték az embereket egymástól. Én is naponta használom a számítógépet, még ha nem is vagyok fent a közösségi hálón; rákerestem már magamra színészként, és a mesterséges intelligenciához is fordultam információért. De vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne ismerjük fel azt, hogy az eszközökkel való kapcsolatunk fenyegetés az emberi kapcsolatainkra. Bár bizonyos technológiák jól szolgálhatnak minket, az a probléma, hogy nem tudjuk, ki van a kommunikációs kör másik végén, nagyon mélyen hat, és hozzájárul az igazság és a valóság válságához. Habár az internet képes kérdéseket felvetni, nagyon ritkán ragadja meg azt a csodát, amit a színház tud csak létrehozni. Olyan csodát, ami figyelemből, részvételből és a jelenlévők spontán kialakuló közösségéből születik egy olyan körben, ahol az emberek cselekszenek és válaszolnak egymásnak.
Színészként és színházi emberként továbbra is hiszek a színház erejében. Egy olyan világban, amely egyre megosztottabbnak, kontrollálóbbnak és erőszakosabbnak tűnik, a mi feladatunk az, hogy elkerüljük a színház leértékelődését: ne csak egy kereskedelmi vállalkozás legyen, ami figyelemelterelő szórakoztatásra épül, és ne is csak a hagyományok száraz, intézményes őrzője, inkább erősítsük azt a képességét, hogy embereket, közösségeket, kultúrákat kapcsoljon össze – és mindenekelőtt, hogy kérdéseket tegyen fel arról, merre tartunk…
A jó színház rákérdez a megszokott gondolkodási mintáinkra, és ösztönöz, hogy elképzeljük, mire vágyunk igazán. Társas lények vagyunk, biológiailag a kapcsolódásra teremtve. Minden érzékszervünk egy lehetőség a kapcsolódásra és ezeken keresztül válik egyre világosabbá, hogy kik is vagyunk. A színház mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk.“
Magyar fordítás: Németh Nikolett
Fotó: world-theatre-day.org/messageauthor.html
A világot jelentő deszkák ünnepe: Köszöntjük a színházi világnapot!
Március 27-én világszerte a színházművészetet, annak alkotóit és a pótolhatatlan közönséget ünnepeljük. A színház híd az emberek, kultúrák és gondolatok között. A mai ünnepnapon tisztelettel adózunk minden művésznek, aki estéről estére életre kelti a történeteket, és köszönjük Önöknek, hogy megtöltik élettel nézőterünket.
Áprilisi műsorajánló
Az április a színházi élmények jegyében telik: repertoárunkon egy fergeteges vígjáték és egy világsikerű dráma mellett egy különleges, Kassa városát éltető előadás is helyet kapott.
Márciusi programajánló
Szeretettel várjuk nézőinket márciusi előadásainkon! Ebben a hónapban a saját produkcióink mellett egy vendégjátékot is láthatnak a nagyszínpadon.
Februári programajánló
Februárban a Thália Színház izgalmas programmal várja a közönséget– a Nők az idegösszeomlás szélén musical elsöprő spanyol szenvedéllyel, lehengerlő koreográfiákkal és élő zenével kecsegteti a nézőket.
Nők az idegösszeomlás szélén - hamarosan a Thália színpadán!
A 2025/2026-os évad harmadik bemutatója egy fergeteges musical, amely a humor és a szenvedély táncát járja – Pedro Almodóvar világhírű filmjének sodró színpadi adaptációja, a „Nők az idegösszeomlás szélén” érkezik a kassai Thália Színház színpadára.
Ünnepi nyitvatartás a Tháliában
Tájékoztatjuk kedves Nézőinket, hogy színházunk 2025. december 22. és 2026. január 6. között zárva tart. Ez idő alatt jegypénztárunk és ügyfélszolgálatunk sem üzemel, online jegyvásárlás azonban továbbra is elérhető a januári előadásokra. Megértésüket köszönjük.
Januári programajánló
Új év, új színházi élmények! A Thália Színház 2026 januárjában változatos előadásokkal várja közönségét – a kikapcsolódásról, nevetésről és elgondolkodtató pillanatokról gondoskodunk az év első hónapjában is.
Játszd újra, Sam! – a Komáromi Jókai Színház vendégjátéka a Tháliában
A Thália Színház 2025/2026-os évadának második bemutatójaként januárban a Komáromi Jókai Színház vendégjátéka érkezik Kassára. Woody Allen világhírű vígjátéka, a Játszd újra, Sam! sziporkázó humorral és érzékeny emberábrázolással mesél az újrakezdés lehetőségéről, a szerelem bonyolultságáról és a fantázia hatalmáról.
Decemberi programajánló
Az ünnepi időszak közeledtével szeretettel hívjuk Önöket decemberi programjainkra. Hónapunk két kiemelkedő előadást és egy különleges táncest-sorozatot tartogat – ajándéknak is tökéletes élményekkel.
Színházak éjszakája a Tháliában!
Idén is részt veszünk a Színházak éjszakája országos rendezvénysorozaton! November 15-én, a Márai Stúdióban, a Csotrogányné Lepsénynél még megvolt című előadásunkkal várjuk a közönséget, hogy fergeteges hangulatban együtt ünnepeljük a színház varázsát ezen a különleges éjszakán.
Box Humana (Mi van veled, Sándor?) - beszélgetés a rendezővel
A Box Humana (Mi van veled, Sándor?) című előadás nyilvános főpróbája (október 16.) előtt Forgács Miklós dramaturg vezetésével beszélgetésre kerül sor Czajlik József rendezővel.
Box Humana - hamarosan itt a bemutató
Egy egészen rendhagyó színházi utazásra hívjuk: hamarosan érkezik a Box Humana, amely Márai Sándor világából és gondolataiból inspirálódik. Az évad első bemutatója igazán szívből jövő, gondolatébresztő és aktuális kérdéseket feszeget – mindezt érzékeny humorral és meglepő fordulatokkal.