A Kassai Thália Színház története sokban hasonlít az egyszeri kárpát-medencei ember történetére, aki soha nem mozdult ki szülőhelyéről, mégis akár hét országban is élhetett. A színház három államformában és két országban is működött: a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban (1969–1990), a Cseh–Szlovák Szövetségi Köztársaságban (1990–1992) és a Szlovák Köztársaságban (1993–).

Az elmúlt évtizedekben Kassa városa is jelentős változásokon esett át. Miközben népessége nagymértékben megnőtt, a magyar lakosság aránya jelentősen csökkent. A 2011-es népszámlálás szerint a lakosságnak csupán 2,8%-a vallotta magát magyarnak.

A színház eredeti célja nem csupán a kassai működés volt, hanem vándorszínházként az ország egész területén, sőt Északkelet-Magyarország több régiójában is tevékenykedett. Jelenléte a magyarlakta régiókban idővel stratégiai jelentőségűvé és életfontosságúvá vált.

„Amelyik városban van villamos, az a város el tud tartani egy színházat…”

A színház helyzete a népmesék okos lányának szituációját idézi: hozzon is, meg ne is, legyen is, meg nem is. A kultúrpolitika diktálta keretek miatt Kassán működött, de mégsem, kőszínház volt, de mégsem. Önálló nem volt, de mindig volt „testvérszínháza”.

1969-es alapítását követően csak 1990-ben vált önálló intézménnyé. Ekkor válthatta fel a „színpad” elnevezést a „színház” megnevezésre.

Egy 1959-es párthatározat már megfogalmazta egy második magyar színház szükségességét. 1969-ben megalapították a Vox Humana színházat, de ezt a nevet hivatalosan egy pillanatig sem viselhette.

„Az emberi hang, az emberi gondolat megszólaltatása minden helyzetben fontos.”

A „Vox Humana” elnevezés az Alexander Dubček által meghirdetett „emberarcú szocializmusra” emlékeztette a hatalmat, ezért azonnali tiltás alá került. Kassán gyorsan döntöttek, és Thália – a színjátszás múzsája – nevét választották.

A Thália Színpad a logójában megtartotta a Vox Humana eszmeiségét, amit Nagy János szobrász munkája is tükröz: a hagyományos síró–nevető maszk egyik alakja énekel, beszél, kiált.

A társulat és kezdetek

Első igazgató: Beke Sándor, első dramaturg: Gál Sándor. A társulat tagjai között voltak: Lengyel Ferenc, Gombos Ilona, Várady Béla, Gyurkovics Mihály, Varga Zsuzsa, Csendes László.

Első bemutató: Goldoni – Két úr szolgája, 1969. november 29-én, a gömörhorkai kultúrházban. A kassai székhely még nem volt készen, az építkezés a Szakkay József Szakközépiskola nagytermében kezdődött – eredetileg tornateremként funkcionált.

A társulat tagjai saját kezűleg végezték az építési munkálatokat. Lelkesedésből és elhivatottságból tornateremből színház született. Az első kassai előadás 1970 közepe táján valósult meg.

1990-től 2011-ig – egy négyéves szünet kivételével – Kolár Péter vezette a színházat, az önállósodás is az ő nevéhez kötődik. A mečiari időszak (1996–1999) alatt Fabó Tibor volt az igazgató.

1993-ban vásárolta meg a színház az új épületet, ahol 1994-ben megnyílt a Márai Stúdió. A teljes felújítás 2002-ig tartott. A 200 férőhelyes „nagyterem” továbbra is Kassa Megyei Önkormányzat tulajdona, míg a saját épületben működik az igazgatóság, a gazdasági részleg és a 100 férőhelyes stúdió.

2011-től az intézmény vezetője: Czajlik József rendező.

Kassa – a kultúra városa

Kassa kereskedelmi központ, a kulturális sokszínűség városa, Szlovákia Berlinje, Márai városa, Európa Kulturális Fővárosa 2013-ban.

1833. február 15-én itt tartották Katona József – Bánk bán című művének ősbemutatóját. Felléptek: Déryné Széppataki Róza, Kántorné, Megyeri, Egressy Gábor, Egressy Béni és más korabeli kiválóságok.

Kassa színházi életét Latabár Endre és a Latabár-dinasztia is alakította, valamint Faragó Ödön és társulata is nagy hatással voltak.

Küldetés és jelen

A Kassai Thália Színház nemzetiségi színház, de nemcsak a felvidéki magyar közösséget, hanem minden színházkedvelőt meg kíván szólítani – legyen az kritikus, kíváncsi néző vagy kalandra vágyó művészetkedvelő, határon innen és túl.

Jelenleg Európa legészakibb magyar színháza.